Hátborzongatóan sokkoló videó kering a neten egy gyermekelhelyezési bírósági döntés helyszíni végrehajtásáról. Döbbenetes nézni ahogy a tízéves fiú, szinte önkívületi állapotban próbálja elérni, hogy az édesanyjával maradhasson….
A videót az édesanya tette fel a facebookra, a nyilvánosság segítségét kérve végső elkeseredésében. Úgy gondolja, kellő számú aláírás segítségével, egy petíció benyújtásával megváltoztatható a jogerős döntés, oly módon, hogy a gyermek akarata érvényesüljön. A döntést, hogy ez az egyetlen út maradt már csak számukra, nemcsak az anyai végső keserűség diktálta. Az édesanya ugyanis ügyvéd – valószínűleg pontosan tisztában van a törvényes utak járhatatlanságával – az ő esetükben…
Belegondolni is rossz, hogy min mehetett keresztül a gyerek, amíg eljutottak idáig… Azt felmérni sem lehet, hogy ez a trauma milyen feldolgozhatatlan sérüléseket okozott a gyermek lelkében, pszichéjében…
Egy biztos: ezt a napot élete végéig nem fogja feledni…
Engem is felzaklatott az eset, mint minden más jó érzésű embert aki látta a videót…
Egy kérdés nem hagy nyugodni: hogy juthatott el idáig ez a történet – felelős döntéshozók közreműködésével?
Tudom, hogy a szociális szféra egyik legnehezebb területe a gyermekvédelem, azon belül is a gyermekelhelyezés. Azt is tudom, hogy ezen a területen nincs elegendő szakember, éppen a kiélezett konfliktushelyzetek kezelése miatt. Napjainkban a gyámügyi hatóságok tevékenysége gyakorlatilag csak a bírósági ítéletek végrehajtására korlátozódik, holott ennél sokkal több lenne a feladatuk… A sok közül az egyik legfontosabb, hogy a gyermek semmilyen körülmények között ne sérülhessen az intézkedés során…
Ez bizony nem így történik. Nemcsak ebben az esetben, hanem számos más hasonló ügyben sem, amik nem kerülnek a nyilvánosság elé.
Hihetetlen gyámügyekről hallottam – gyámügyesektől, akik testileg, lelkileg belerokkannak az embert próbáló feladatba…
Hihetetlen történeteket hallottam apáktól, anyáktól – akik belerokkantak a saját sorsukba – “hathatós” hatósági közreműködéssel… Szülőktől, akik egymással küzdöttek a gyermekükért és olyanoktól, akik a balsorsukkal, mert banki hitel miatt elvesztett lakásuk okán vették el tőlük gyermekeiket… Hány és hány ilyen eset lehetett az országban az elmúlt években? Hány hasonló zajlik napjainkban?
(A kép illusztráció)
Az igazodási pont, a vezető fonala az eseményeknek, minden esetben a jogerős bírósági ítélet. Ami tárgyalások hosszú során át, szakértők bevonásával születik meg, a vonatkozó törvények jogszerű alkalmazásával.
Nem tudom más hogy van vele, én azonban úgy gondolom, hogy nincs az a törvény, jogszabály, ami felülírja egy gyermek vágyát, kívánságát – még akkor sem, ha a látszólagos érdekei (jobb körülmények, anyagi helyzet) úgy kívánják…
Lehet, hogy ez azért van így, mert én még emlékszem Bölcs Salamonra és a krétakörére?
Salamon királyt egy napon két asszony kereste fel. Mindkettő azt állította, hogy a velük lévő kisgyermek az övé. Bölcs Salamon krétával egy kört rajzolt a földre, majd így szólt:
– Állítsátok a körbe a gyermeket és kezdjétek el húzni két oldalról. Aki ki tudja húzni a krétakörből azé lesz a gyermek! A két nő elkezdte húzni karjánál fogva maga felé a gyermeket. Egyszer csak a kicsi feljajdult a fájdalomtól. Erre az egyik nő elengedte. A másik vigyorogva ölelte magához. Bölcs Salamon ekkor megszólalt: – Engedd el a gyermeket és add oda az anyjának – mutatott a másik asszonyra. – Ő az igaz anyja, mert nem tudott neki fájdalmat okozni, inkább elengedte.
Vajon hol vannak a krétakörök?
Kinek kellene kezébe adni a krétát, hogy megrajzolja azokat? Még akkor is, ha tudjuk, az igazság százarcú, nem könnyű megbirkózni vele…
(A videóban szereplő kisfiú érdekében a petíciót ITT (katt) lehet aláírni)
videó: Sarolta Süveges FB oldala
foto: pixabay
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: