1.0Anna Blogozinhttps://annablogozin.cafeblog.huAnna blogozinhttps://annablogozin.cafeblog.hu/author/greti_neni/<p><img class="aligncenter wp-image-274 size-large" src="https://annablogozin.cafeblog.hu/files/2019/07/dinnye6-600x450.jpg" alt="" width="600" height="450" /></p> <p> </p> <p>- A dinnye???? A dinnye??? Az olyan mint egy örömlány! - mondja a <em>Pista,</em> akit a <em>Sétaparki Kutyakörből</em> ismerek. - Kelleti magát, fényes, gömbölyű, simogatni, ölelni való... Piros és illatos, ízes, zamatos... eszed csak eszed, aztán a végén nem marad más csak a héja, csak a sok szemét. Tele lesz vele rögtön a szemetes, de még az utcai kuka is. Aztán jönnek rá a legyek, muslincák (felhőben), meg az egerek.... </p> <p>- Milyen igaza van ennek a Pistának - gondoltam, mikor a legutóbbi <em>Nagy Családi Dinnye Habzsolás</em> után néztem a romokat. De még végig sem tudtam gondolni, már ott is voltak a muslincák (felhőben), aztán megérkeztek a legyek is... Vinnem kellett a szemetet, de az utcai kuka is tele volt (ki hinné!) dinnyehéjjal. Hiába, mások is dinnyéznek így nyáridőn...</p> <p>Ilyen a városi ember, gyarlón pazarló... Gondolkodás nélkül mindent kidob, mert nem lát tovább a szemével, a szeménél... Nem veszi észre semmiben a lehetőséget... Pedig nem volt mindig így. Még a városi polgári, nagypolgári háztartásokban is ügyeltek arra, hogy mindent feldolgozzanak ehető ínyencséggé. Ha nem így lett volna, nem élték volna túl a háborúkat, az ínséges időket...</p> <p>Egy kedves ismerősöm, a fantasztikus szépségű könyvek borítójának tervezője,<em><strong> Zsófia Kempfner </strong></em>találta meg nem is olyan régen a nagypolgári családban nevelkedett Emma nagymamája dinnyehéj befőttjének a receptjét. Kincsként őrzi, mert íze annak a dinnye csemegének olyan volt, hogy azt semmihez sem lehet hasonlítani...</p> <p><em><strong>Emma nagymama dinnyehéj befőttjének receptje:</strong></em></p> <blockquote> <p><img class="aligncenter wp-image-275 size-large" src="https://annablogozin.cafeblog.hu/files/2019/07/recept-495x600.jpg" alt="" width="495" height="600" /><em>"A görögdinnye haját lehámozzuk és tetszés szerinti szeleteket vágunk, körülbelül fél kis ujjnyi szeletekre. Éjjelen át<b> meszes vízben áztatjuk </b>egy körülbelül 5 kgos dinnye hajához egy csapott kiskanál <b>oltott meszet  </b>veszünk. Másnap ugyanabba a vízbe jócskán ecetet öntünk és 2 órán át áztatjuk, ezután hosszú tűzön 3 órán át főzzük.Azután leszűrjük, hideg vízbe tesszük, azért hogy kimérhessük. Amennyit csak felkapunk a két kezünk, jobban mondva tenyerünkkel átfogunk, annyi 1/2 kg cukor jön hozzá. Most amilyen erősen bírjuk kinyomjuk, oly annyira, hogy olyan legyen, mint a rongy, most lábasba tesszük, már a cukrot is, annyi vizet öntünk hozzá, hogy elfedje és újra 2 1/2 órát főzzük. Majd elfelejtettem, hogy újra ecetet kell hozzá önteni de jócskán. Ahány kiló a cukor 1/2 citrom haját vesszük hozzá. A citromot lehámozzuk, mint az almát, keskeny csíkokat vágunk belőle, a levét pedig beleöntjük a dinnyehajába a 2 1/2 órás forrás után és még egy 1/2 órát főzzük, így a citrom elveszi az ecet ízét. A citrom haját és a vaníliát akkor tesszük hozzá, amikor a tűzről levesszük.<b> Most nem lehet vaníliát kapni és ehhez a munkához 3 vanilincukrot tettem.  </b>Most üvegekbe rakjuk. Az nem baj, ha a szirup nem fedi teljesen, lehet bátran belenyomkodni és <b>amire nem jut lé, azt összevagdosva szoktam mazsola helyett használni. </b>A dinnyét úgy hámozzuk, hogy egy kevés a pirosból rajta maradjon, igen vékonyan kell hámozni"</em></p> </blockquote> <p>Csemege ez a recept, csak így leírva is. Nem mellesleg, megtudhatjuk belőle azt is, hogy az elmúlt századokban oltott meszet használtak tartósításra.Az <em><strong>E526</strong></em> ősrégi tartósítószer... A Nagy Kétkedőknek idézem a wikipédiát:</p> <blockquote> <p>"Élelmiszerek esetén elsősorban savanyúságot szabályozó anyagként használják, E526 néven. Előfordulhat <a title="Bor (ital)" href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Bor_(ital)">borokban</a>, egyéb <a title="Etanol" href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Etanol">alkoholos</a> italokban, <a title="Sajt" href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Sajt">sajtokban</a>, <a class="new" title="Kakaópor (a lap nem létezik)" href="https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kaka%C3%B3por&action=edit&redlink=1">kakaóban</a>, fagyasztott élelmiszerekben, <a title="Zöldség" href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Z%C3%B6lds%C3%A9g">zöldségekben</a>, valamint szárított <a title="Halak" href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Halak">halakban</a>. Napi maximum beviteli mennyisége nincs meghatározva, valamint élelmiszerek esetén nincs ismert mellékhatása, mert rendkívül erős lúgossága miatt csak nagyon kis mennyiségben alkalmazható."</p> </blockquote> <p>(A teljes szócikk<a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Kalcium-hidroxid"> ITT </a>olvasható)</p> <p> </p> <p>..az, hogy Emma nagymama korában nehéz idők jártak, abból is kiderül, hogy akkor nem lehetett vanília rudat kapni... meg az is, hogy ott és akkor semmi nem ment pocsékba:<i><b> "amire nem jut lé, azt összevagdosva szoktam mazsola helyett használni..." </b></i>tanácsolja a recept az utókornak....</p> <p>Ki hitte volna, hogy mennyi lehetőség van egy dinnyehéjban?</p> <p><em><strong>HA!</strong></em></p> <p>...ha nem pazarlunk, ha felfedezzük újra régi értékeinket...</p> <p>..mert hogy is mondta <em><strong>József Attila</strong></em> a rakodó part alsó kövén ülve, miközben nézte, hogy úszik el a dinnyehéj?</p> <blockquote> <p>"A Dunának, mely múlt, jelen s jövendő,</p> <p>egymást ölelik lágy hullámai."</p> </blockquote> <p>...így kellene élnünk nekünk is... felfedezni a régit, a jót, a szépet és az okosat.. s használni bátran a mában</p> <p>....nem csak nézni, hogy úszik el a dinnyehéj...</p> <p> </p> <p><img class="aligncenter wp-image-284 size-large" src="https://annablogozin.cafeblog.hu/files/2019/07/dinnyegyerekek-402x600.jpg" alt="" width="402" height="600" /></p> <p> </p> <p> </p> <p> </p> <p>(fotók: Zsófia Kempfner, pinterest)</p>richhttps://annablogozin.cafeblog.hu/files/2019/07/dinnyegyerekek-150x150.jpg150150