Ha már a minap az egyik sikeres Gundel unokáról, Bujtor Istvánról írtam, kedvem támadt a világhíres Gundel vendéglő legkedveltebb és legismertebb étkének, a Gundel palacsinta készítésének megismerésére is.

Gundel palacsinta, a Gundel Étteremben
Az eredeti recept (20 személyre):
Hozzávalók:
8 db tojás • 300 g liszt • 750 ml tej • 300 g vaj • csipet só és vaníliás cukor • 400 g dió • 240 g kirstálycukor • 160 ml víz • 20 g mazsola • csipet fahéj • reszelt narancs- és citromhélj • 400 g étcsokoládé • 400 g tejszín • 50 ml rum
Elkészítése:
A tojást, a tejet, a cukrot és a sót keverjük el egy habverővel, adjuk hozzá a lisztet és keverjük el csomómentesre. Szódavízzel állítsuk be a tészta sűrűségét – leginkább híg tejföléhez hasonlítson –, majd fél órán keresztül pihentessük.
Egy kiolajozott, kb. 20 cm átmérőjű palacsintasütőt hevítsünk fel, öntsünk bele kb. 1/3 csészényi tésztát úgy, hogy az egyenletesen bevonja a serpenyő alját. Kb. 20 másodperc sütés után a palacsintát fordítsuk meg és süssük készre.
A diót szárazon pirítsuk meg, majd a felét daráljuk finomra, a másik felét pedig durvára. Öntsük össze a többi hozzávalót, forraljuk fel, majd forrázzuk le vele a diót.
A tejszínt kezdjük el melegíteni, adjuk hozzá a csokoládét és olvasszuk fel benne (óvatosan, figyeljünk, hogy ne forrjon fel), majd keverjük simára és adjuk hozzá a rumot.
A palacsintákat a diótöltelékkel töltsük feltekerjük. A két végét levágjuk, ezekre a tálaláskor nem lesz szükség, nyugodtan megehetik. A feltekert palacsintát két részre vágjuk, tálaláskor három tekercset kerül a tányérra, így valójában mindenki 1,5 palacsintát kap. Tálaljuk csokoládészósszal és hintsük meg porcukorral.
A recept a Gundel Étterem honlapján a gundel.hu-n található, bárki számára elérhető.
…és mégis… számtalan változatát találtam a különböző gasztró portálokon, különböző tálalásban.
Íme:
Gundel palacsinta tálalása, a mindmegette.hu portálon:
Gundel palacsinta a nosalty-nál:
Gundel palacsinta cookta.hu portálon:
Nem fogjátok elhinni – egyik sem menne el igazi Gundel palacsintának! Még az is előfordulhat, hogy esetleg kedvünkre valóbb íze lesz a palacsintánknak, ha ezek alapján készítjük el, de akkor már semmiképpen nem nevezhetjük Gundel palacsintának…
Gundel Károly ugyanis ezt írta a receptben a tálalásról:
“A palacsintákat a diótöltelékkel töltsük feltekerjük. A két végét levágjuk, ezekre a tálaláskor nem lesz szükség, nyugodtan megehetik. A feltekert palacsintát két részre vágjuk, tálaláskor három tekercset kerül a tányérra, így valójában mindenki 1,5 palacsintát kap.”
Hm.
Érdekes ugye? Másfél palacsintát, nem kettőt, nem hármat! Másfelet, ami a háromnak néz ki! Gusztusos elhelyezve a tányéron… Ilyenből egyet találtam a könnyen elérhető gasztro-portálokon – a receptneked.hu-n

Ez a jó Gundel palacsinta!
Érdemes figyelni az apró részletekre. Készítéskor, például, hogy a dió felét finomra, másik felét durvára daráljuk és mindenképpen szárazon pirítsuk… Tálaláskor pedig, hogy félbevágjuk a készre töltött palacsintákat (“..a végét megehetik..” – már mint a kukták, szakácsok gondolta Gundel Károly), majd egy-egy tányérra 3-3 felet rakunk, ezután locsoljuk meg a csokoládészósszal… A látvány sokat mutat, miközben az ennivaló finomság valójában nem is sok… Másfél palacsinta ízvarázst még a legvadabb fogyókúrázó is megehet… Főleg Gundel palacsintából!
Ez lett volna a Gundel varázs titka? Ez is, meg rengeteg munka, ahogy írták is Gundel Károlyról: “életrajza nem is életrajz, hanem munkarajz” – a készítéstől, a tálalásig… és még azon is túl…
Akit komolyan érdekel a gasztronómia, annak ott kell, hogy legyen ez a receptkönyv az otthonában…
(…remélhetőleg antikváriumban még fellelhető…)
(fotók: gundel.hu, s az említett gasztro portálok, antikvárium.hu)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: