Hihetetlen ugye? Pedig ez a méltóságos szépség is nyúl, még akkor is ha első ránézésre oroszlánkölyöknek tűnik is…
Istenem, hát van ilyen… előfordul hogy édesmama éppen egy oroszlánba szeret bele. Ráadásul az oroszlán is ugyanazt érezte éssss! – nem ette meg… Eredmény: ez a nyuszi lett… Az ilyen románcot nem mindenki ítéli el! Sőt! A nyúlimádó tenyésztők még talán örülnek is neki! Adnak neki egy hangzatos fajtanevet, mondjuk: Sivatagvörös bozontos, Pampák sörényese satöbbi.. Így már lehet vele büszkélkedni ország-világ előtt… Mi meg egyszerű halandók még csak nem is csodálkozunk, hiszen ebben a mai világban bármi megtörténhet – meg az ellenkezője is… még akkor is, ha mi arra a kis hófehér nyuszira emlékszünk gyerekkorunkból, amit a Nagyitól vagy a Papától kaptunk ajándékba…
Rá…
Mennyire örültünk, mennyire szerettük, dajkálgattuk, cirógattuk, simiztük később húztuk, vontuk, cipeltük…
Kaptam én is egyszer, Húsvétra. Fehér kisnyulat, pirosszeműt. Nevet is kapott, Gazsi lett a drágám és ez a név került a fejfájára is, mikor elköltözött az örök vadászmezőkre, hétévesen, ami a nyulaknál már igazán matuzsálemi kornak számít. Neki szerencséje volt, mert a Papa nagyon megszerette, s megengedte, hogy szabadon kóricáljon a kertben. Hálából Gazsi úr amellett, hogy ő lett a kis pilisi falu nyúlbőrbe bújt “bikája” – feleségei segítségével (mert több is volt neki, egyszerre három is) bőséges szaporulattal áldotta meg a nagyszüleimet. Ők időről időre leadták a süldő nyulakat az akkor még működő begyűjtő helyen – így egészítve ki a nyugdíjukat.
Gazsi úrnak híre volt a faluban. Nemcsak azért, mert kiváló tulajdonságokkal rendelkező utódokat nemzett, hanem azért is, mert a sokat látott falusiak közül sem emlékezett még senki arra, hogy egy nyúl (EGY NYÚL!) átvegye a házőrző kutya szerepét is a portán. Már pedig Gazsi úr nálunk átvette! Nem jöhetett úgy be senki a kiskapun, hogy a bak nyúl ne termett volna előtte. Magasba tartott fejjel, fülekkel olyan vészjóslóan nézett ki, hogy megállásra késztetett minden betérőt…Sőt! Ha valaki megpróbált elosonni mellette még morgott is… De a Papának a tenyeréből evett, ölébe bújt akár egy macska, s ha elkiáltotta magát, hogy: Gazsi! – úgy futott hozzá, mint egy kutya… Mi tagadás, színes egyéniség volt, nyúl létére…
Többen vannak ilyenek a nyulak között. Nem véletlen, hogy a házi kedvencek sorában, mint kutya, macska – a harmadik, dobogós helyen áll a nyúl… Sokan lakásban is tartják, van aki képes különböző trükkökre is megtanítani…
Szóval, szeretjük a nyulakat… Nem véletlenül becézzük kedvesünket sokszor, Nyuszi-muszinak, Nyuszikámnak…
Valahogy így… ahogy Geszti Péter tette, Dés László zenéjére, a nagy sikerű “A miniszter félrelép” című filmben…
(fotók: pixabay Hannes Edinger fotója, wikipédia)
(videó: youtube – Péter Csiszár feltöltése)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: