Pánikolunk ezerrel… Van maszk? Nincs maszk? Maszk pedig többnyire nincs – a gyógyszertárakban legalább is…
Pedig az arcunkat védő maszk, mára már olyan fontos kelléke lett életünknek, mint a ruha, a cipő… Ráadásul sok kell belőle, mert az egyszerűbbek, egyszer használatosak… Ha netalán sikerülne gyógyszertárban beszereznünk, akkor is a legolcsóbbért több mint 600 forintot kellene fizetni… El lehet kezdeni számolni mibe kerül ez egy kisnyugdíjasnak, vagy egy átlagos jövedelmű két gyermekes családnak… Mondhatnánk, a maszkra rámegy a család inge, gatyája…
Nehéz így a túlélés, s akkor még nem is beszéltem azokról a lehúzós netes ajánlatokról, amik nemcsak arcpirítóan szégyenletesek, hanem vérlázítóan szemtelenek is ilyen nagy bajban, vészhelyzetben…
Ezért nem akartam hinni a szememnek, amikor a netes hírfolyamomban ez a kép futott elém, alatta a következő felirattal: Vedd és vidd!
Jól látjátok, a kerítésen lévő csomagocskák maszkokat tartalmaznak. Amiket bárki elvihet, aki arra jár – ingyen!
Kutakodtam: ki az és hol él, akiben ennyi szeretet és figyelem lakozik?
Meg is találtam! Vörös Irén, Babi, aki Baranya megye “fővárosában” Pécsett, annak is kertvárosi részében, Pécs-Újhegyen él. Ahogy megtudtam tőle, ő maga varrja a maszkokat. Először a családjának készítette el, s amikor maradt belőle, jött a szikra, hogy ilyen válságos időkben, vészhelyzetben, hogyan is segíthetne másokon.. Főleg úgy, hogy nem léphet ki a házuk kapuján, ugyanis a legveszélyeztetettebb korosztályhoz tartozik: 72 (!) éves (bár senki nem nézné annyinak). Először csak egy-két arra járó vitt a csomagokból – kijárási korlátozás van ugye, bár a kertvárosok utcái amúgy sem olyan forgalmasak… Akkor tette fel a maga készítette fotót a facebookra…
– Na, innen aztán beindult a nagyüzem! Most már alig győzöm, napi 9-10 órát ülök a varrógép mellett. Örömmel teszem, így tudok segíteni a városrészben. Sokan segítenek anyaggal, cérnával, gumival. Végül is fiatal vagyok csak 72 éves leszek… ha megérem. S meg fogom! – vallja Babi. – Eddig festegettem, most varrok, akár napi 9-10 órát is…
– Legutóbb egy anyuka gyerek figurás anyagot hozott, abból varrjak maszkot, hogy a gyerekeknek nagyobb kedvük legyen mindig feltenni az orrukat, szájukat kényelmetlenül takaró “ruhadarabot”… Szépen sikerült..
Hihetetlen nyüzsgés van a facebook oldalán…
Van, aki ígéri hozza a cérnát, a maszkokhoz való gumiszalagot, anyagot… Megint más szabásmintát kér, kezdőként.. amit Babi már át is küld neki facebookon… Megint másnak Babi üzen: ” Barázda utcából anyuka a kislányával, biciklire ülhet és jöhet a maszkokért!”
Az biztos, hogy Irénke 72 évesen sincs egyedül, s nem tölti haszontalanul az idejét – karantén idején sem…
Kedves Irénke! Drága Babi! Mit is mondhatnék neked? Azt gondolom, te vagy az akinek írták ezt a dalt szerzői-előadói, az az asszony, aki nemcsak egy percet ad az életéből… az akitől, akiktől élhetőbb lesz a világunk – még vészhelyzetben is…
Köszönöm! Köszönjük!
(fotók: Irén Babi Vörös – FB)
Nagyon szép tett és nagyon szép a “közvetítés” is. Szem kell a jóhoz – és most volt rá szem és klaviatúra is!