DE!
Közbejött a II. világháború, s a menekülő német csapatok 1945. január 18-án felrobbantották… Éppen úgy, mint a magyar főváros minden hídját…
A költő, Illyés Gyula a háborút követő napokban, így írt erről a szörnyűségről, Hidak című versében:
A legszomorúbb látvány
ez volt: a betörött
gerincű néma hidak
a két város között,
ahogy feküdtek sorban,
mint leölt állatok
a bűnben és mocsokban
ők, az ártatlanok.
Óriás mészárszékre
kelt vörösen a nap:
a szem azt hitte: vérük
a napfestette hab,
ahogy hevertek, holtan,
lehulltan, miután
kínjukban felugortak
azon az éjszakán.
Lesz kor, hogy talpraállnak,
hátukat megvetik
s te – akkor ez lesz álmod –
uszítva intsz nekik:
üvöltsenek bosszúért
és ágaskodjanak,
mert mi a rend, ha mindig
ő tűr, az áldozat?
De ők csak állnak, állnak
(egy tagjuk nem remeg)
a futó folyam és a
futó idő felett!
A háború után egyetlen hidunk sem maradt állva…
Az 1945-ben felrobbantott híd annyira megrongálódott, hogy a régi híd újjáépítése helyett 1960-ban megkezdődött az új Erzsébet híd építése. Sávoly Pál tervei alapján egy kábelhíd épült, a régivel azonos nyomvonalon, melyet 1964-ben adtak át a forgalomnak. A régi, kijavított pilléreken áll, de útpályája szélesebb lett, ugyanis a járdákat a függesztőkábeleken kívülre helyezték.
Így nyerte el mai formáját az újjáépítés négy éve alatt, az a hidunk ami kizárólag magyar szakemberek munkája! Magyar mérnök tervezte, magyar munkások gyártották le az elemeit, a Ganz-Mávag csarnokaiban, s magyar hídépítők szerelték össze, varázsolták újjá..
A híd teste – építés közben
A Ganz Mávag csarnokában hegesztik egyik szerkezeti elemét
Itt már a kábelek kifeszítve, de a híd teste még építésre vár..
….éssssss!
Ilyen lett: