Fonyód és Bélatelep között félúton, a hegyen, van egy misztikus hely. Egy villa, aminek az alagsorában egy különös márványszobor látható. Egy hatalmas ravatalon összekulcsolt kezű szerelmespár fekszik, örök álomba zárva. Gyerekkoromban többször nyaraltunk ott, délutáni sétáink alkalmával soha nem mulasztottam el bemenni és megnézni az alkotást. Különös, tragikus hangulatot sugárzott. Fura is volt nekem, hogy senki nem őrzi, pedig számos régi dísztárgy és ereklye is volt körülötte. Később aztán kirabolták, mindent elvittek, a hírek szerint a rabló tudta mit visz el, külföldi régiség kereskedők komoly pénzt fizettek neki a tárgyakért. Így aztán csak a misztikus történet maradt a szerelmespár ravatala mellett. Megrázó, régi történet egy erdélyi gyógyszerészről, Abrudbányai-Rédiger Ödönről, aki egy Magdus nevű lányba lett szerelmes. Ám, esküvő előtt a lány beteg lett és meghalt. A gyógyszerész soha nem tudott belenyugodni a megváltoztathatatlanba. Nyugtalan bolyongásai közben jutott el a Balaton melletti hegyoldalba, ahol a táj szépsége lenyűgözte. Villát épített a hegyen, melynek alagsorában maga faragta – vörösmárványból – nászágy helyett a ravatalt, az örök szerelem mementójaként.
A Kripta-villa (ahogy a fonyódiak nevezik) kertjébe a közelmúltban, egészen pontosan 2016-ban újabb szobor került. A város tragikus sorsú szülöttének, Molnár Csillának az emlékére állította a város önkormányzata, a lány halálának 30. évfordulóján.
A szobrot egy keszthelyi szobrászművész, Túri-Török Tibor készítette, spanyol kerámiából. A szobor fehér színű, a művész ezzel kívánta még jobban hangsúlyozni az ártatlanságot, a fiatalságot – remélve, hogy munkájával hozzájárul ahhoz, hogy a hányatott sorsú Molnár Csilla lelke végre nyugalomra találjon.
Ha a korabeli fotót nézzük, a szobor remekül sikerült…
A története közismert, sokat szerepelt a lapok hasábjain, sokan feldolgozták. De nem lehet elégszer elmesélni, okulásként, minden fiatal lánynak aki arra adná a fejét, hogy a világot jelentő deszkákon keresse a boldogságot…
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szép, aranyos kislány, aki a szüleivel, testvéröccsével egy gyönyörű tó partján lévő városkában élt. A tavat Balatonnak hívták, a városkát Fonyódnak, a kislányt Csillának. Molnár Csillának.
A kislány álmodott szerelemről, boldogságról, családról, gyerekekről, hosszú, tartalmas életről…
…aztán hirtelen az álmok megváltoztak a boldogság, a család, a majdani gyerekek helyére a a siker, pénz, csillogás lépett… A kislányból széplány lett, hiszen (még gyerekként, 16 éves volt!)) megnyerte a II. világháború után rendezett első magyar szépségkirálynő választást.
Győzött.
Ekkor még nem tudta, hogy ő lesz a Nagy Játék legnagyobb vesztese…
Az édesapjának nem nagyon tetszett a könnyen jött siker, csillogás… Nem ok nélkül. Az ígéretes szerződésekről kiderült, hogy jó szerivel a fele sem igaz, sok pénzt nem jelentenek, teljes kiszolgáltatottságot a lányának viszont annál inkább. Állítólag az egyik cég képviselőjét üvöltve zavarta ki a házából, mert azt mondta neki: “Nálunk ez úgy működik, hogy azt mondjuk a lányoknak, te ide mész, te meg oda, te azzal fekszel le, te meg amazzal… de a maga lányát majd igyekszünk kímélni Molnár úr…” Molnár Istvánt többeknek kellett lefogni, hogy agyon ne verje a céges embert… A cérna végleg akkor szakadt el nála, amikor egy osztrák lapban meztelen fotók jelentek meg a lányáról és a szépségverseny második és harmadik helyezettjéről, Kruppa Juditról és Füstös Veronikáról igen érdekes címmel “Szabadítsátok fel magatokat, elvtársnők!”. “Elvtársnőőőőő? Az én gyerekem? …és meztelen?” – ordította a papa…. Csilla hiába mondta az apjának, hogy ő nem engedte, hogy aktfotókat készítsenek róla, az apja nem hitte el… Pedig igazat mondott.
A fotók készítése érdekes módon egy szoborhoz kötődik. A három helyezettről készített szobrot Pauer Gyula szobrász közvetlenül a verseny után. A gipsz minták készítésekor bárki bemehetett a műterembe, így jutott be az a fotós is aki a képeket készítette s végül eljuttatta az osztrák lapnak…
Egy éve van annak, hogy a média újra sikítva adott hírt az 1985-ben készített szoborról.
A Magyar Nemzeti Galéria egy, a testről és lélekről szóló tárlatvezetés apropóján, újra kiállította az addig egy raktárban porosodó szobrot, ami Molnár Csilláról készült. Igaz, a ötletgazda Eperjesi Ágnes képzőművész a bronzszobrot vörös lepelbe burkolta. Úgy, mintha egy szépségversenyre vezető vörös szőnyeg lenne, majd ráírta: “Érezze megtiszteltetésnek!”…..
Kanyarodjunk vissza a múltba…
Még egy év sem telt el az 1985-ös szépségkirálynő választás után, mikor Molnár Csilla, a győztes, rájött, hogy nem nyertese inkább vesztese lett a nagy kiugrásnak. Végzetes lépésre szánta el magát, bevette édesapja szívgyógyszereit és már nem tudtak segíteni rajta. Meghalt, mert úgy érezte nem bírja tovább. Hogyan is bírta volna? Hiszen halála napján, 1986. július 10-én még mindig nem volt nagykorú, csak egy riadt kislány… Tizenhét éves volt, s elment örökre…
Ebben az évben lett volna 50 éves….
Hogy milyen lenne ma, ha élne?
Ki tudja…
A negyvenes, ötvenes nők manapság olyan sokfélék… Egy vicces ismerősöm szerint van amelyik már nagymama, van amelyik kisbabát vár, s van amelyik még a királyfit várja – fehér lovon….
Molnár Csilla sajnos már nincs köztünk.
Emlékezzünk rá kegyelettel, s ha Fonyódon járunk látogassunk el a szobrához egy szál fehér virággal…
(fotók: molnarcsilla.hu, borsonline.hu )
videók: youtube – “Az első magyar szépség” – Wolf Stúdió feltöltése
“Álmodj királylány – Homonyik Sándor feltöltése)