A nyári gyümölcsök sztárja vitathatatlanul a görögdinnye. Szinte részévé válik életünknek, hiszen nincs olyan nap, hogy ne kerülne valamilyen formában az asztalunkra. Ha akarjuk, ha nem összetalálkozunk “vele”, hiszen úton, útfélen kínálja árusok sokasága. Elénk szalad az interneten is, így akadtam böngészés közben egy nagyon érdekes videóra… Thai szakácsok görögdinnye héjban készítettek csirkés ínyencséget…
Nem akartam hinni a szememnek! Ugyanis ezt én már láttam, ettem is így készített finomságot, itthon, magyar földön…
Az úgy történt, hogy az én időmben (amikor még nem volt fész meg insta sem) levelezéssel kerestünk és találtunk barátokat magunknak. Az általános iskolában a tanáraink biztattak minket a levelezésre – magyar és külföldi gyerekekkel egyaránt, hogy így ismerjük meg a vidéki életet, bővítsük a nyelvtudásunkat. A kisiskolásoknak készült képeslapok mint például a Pajtás újság hétről hétre komplett levelezési listát közölt, élő, elérhető címekkel. Nekem két levelező partnerem is volt, egyikük, Szerjózsa a messzi Oroszországban, Szverdlovszkban élt, másikuk Varga Feri, itthon, Békés megyében Meggyesegyházán. Jöttek-mentek a levelek, s egyszer csak Varga Feri családja a nyári szünetben meghívott minket, egyenesen a dinnyeföldre. Ők dinnyéztek – nemcsak ették, ebből is éltek. Szabadkoztak is nagyon, hogy pont a földekre invitálnak, de hát ők nyáridőben ott éltek. Mert a dinnye az olyan, hogy őrizni, dajkálni kell egy nyáron át…
A Papával mentünk, mert a családból rajtam kívül csak benne volt meg a kalandvágy… Hááát, mit is mondjak, csodát láttunk… A dinnyéző Vargáék, kukoricaszárból, ágakból, csuhéjjal bélelt kunyhóban laktak… Pedig a faluban takaros kis házuk is volt, de csak téli használatra.. Na ők rittyentettek nekünk dinnyeedényben fejedelmi ebédet. Óriás dinnye héjából varázsolt kuktában, parázson pirítottak süldőnyúl darabokat, hagymával, paprikával, paradicsommal, zöldségekkel lerakva, borssal, paprikával, csomborral hintve, aludttejjel jól meglocsolva…
Felejthetetlen élmény volt, fejedelmi ebéddel – a királyok asztalára nem kerül olyan étek, mint amit mi ott ehettünk…
De sok minden másra is használták a dinnye héját – pohárnak, korsónak, de még alkalmi bölcsőnek is… Jó pofa díszeket is faragtak belőle… Szerintem a ma olyan divatos artisztika (ételszobrászat) alapjait, hagyományait azokban az időkben, ott kell keresni… Onnan indult, a bicskából faragott kis alkotásoktól… egészen a ma faragott csodákig…
Belegondoltam, manapság vajon milyen fogadtatása lenne dinnyehéj kuktában főzött vacsorának egy kerti partin?
Szerintem fergeteges siker lenne, ha a bogrács és grillrács helyett ezt is kipróbálnánk!
Vargáék hogy is készítették?
Ha jól emlékszem ők édes káposzta levelével bélelték a dinnye-kuktát, a hús közé is kevertek laskára vágott káposzta csíkokat, hagymát, paradicsomot, paprikát, sárgarépát. Mikor ez benne volt, akkor sózták, borsozták, paprikázták, majd egy marék csombort dobva rá, kevés majorannával is meghintették. Ezt locsolták meg bőven aludttejjel. Így főzték nagyon óvatosan, lassan, parázson, nehogy a gőz szétnyomja a dinnyehéjat. A lezárásához sóból-lisztből-vízből kevert tészta maradékából tenyérnyi lapkákat formáztak, a kukta falára tapasztva sütötték meg kis lepénykéknek… Azzal ettük a pikánsan savanykás csoda finomságot…
Érdemes lenne újra elővarázsolni, kipróbálni… mennyei eledelt tálalhatnánk…
fotók: pinterest, pixabay
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: