– A dinnye???? A dinnye??? Az olyan mint egy örömlány! – mondja a Pista, akit a Sétaparki Kutyakörből ismerek. – Kelleti magát, fényes, gömbölyű, simogatni, ölelni való… Piros és illatos, ízes, zamatos… eszed csak eszed, aztán a végén nem marad más csak a héja, csak a sok szemét. Tele lesz vele rögtön a szemetes, de még az utcai kuka is. Aztán jönnek rá a legyek, muslincák (felhőben), meg az egerek….
– Milyen igaza van ennek a Pistának – gondoltam, mikor a legutóbbi Nagy Családi Dinnye Habzsolás után néztem a romokat. De még végig sem tudtam gondolni, már ott is voltak a muslincák (felhőben), aztán megérkeztek a legyek is… Vinnem kellett a szemetet, de az utcai kuka is tele volt (ki hinné!) dinnyehéjjal. Hiába, mások is dinnyéznek így nyáridőn…
Ilyen a városi ember, gyarlón pazarló… Gondolkodás nélkül mindent kidob, mert nem lát tovább a szemével, a szeménél… Nem veszi észre semmiben a lehetőséget… Pedig nem volt mindig így. Még a városi polgári, nagypolgári háztartásokban is ügyeltek arra, hogy mindent feldolgozzanak ehető ínyencséggé. Ha nem így lett volna, nem élték volna túl a háborúkat, az ínséges időket…
Egy kedves ismerősöm, a fantasztikus szépségű könyvek borítójának tervezője, Zsófia Kempfner találta meg nem is olyan régen a nagypolgári családban nevelkedett Emma nagymamája dinnyehéj befőttjének a receptjét. Kincsként őrzi, mert íze annak a dinnye csemegének olyan volt, hogy azt semmihez sem lehet hasonlítani…
Emma nagymama dinnyehéj befőttjének receptje:
“A görögdinnye haját lehámozzuk és tetszés szerinti szeleteket vágunk, körülbelül fél kis ujjnyi szeletekre. Éjjelen át meszes vízben áztatjuk egy körülbelül 5 kgos dinnye hajához egy csapott kiskanál oltott meszet veszünk. Másnap ugyanabba a vízbe jócskán ecetet öntünk és 2 órán át áztatjuk, ezután hosszú tűzön 3 órán át főzzük.Azután leszűrjük, hideg vízbe tesszük, azért hogy kimérhessük. Amennyit csak felkapunk a két kezünk, jobban mondva tenyerünkkel átfogunk, annyi 1/2 kg cukor jön hozzá. Most amilyen erősen bírjuk kinyomjuk, oly annyira, hogy olyan legyen, mint a rongy, most lábasba tesszük, már a cukrot is, annyi vizet öntünk hozzá, hogy elfedje és újra 2 1/2 órát főzzük. Majd elfelejtettem, hogy újra ecetet kell hozzá önteni de jócskán. Ahány kiló a cukor 1/2 citrom haját vesszük hozzá. A citromot lehámozzuk, mint az almát, keskeny csíkokat vágunk belőle, a levét pedig beleöntjük a dinnyehajába a 2 1/2 órás forrás után és még egy 1/2 órát főzzük, így a citrom elveszi az ecet ízét. A citrom haját és a vaníliát akkor tesszük hozzá, amikor a tűzről levesszük. Most nem lehet vaníliát kapni és ehhez a munkához 3 vanilincukrot tettem. Most üvegekbe rakjuk. Az nem baj, ha a szirup nem fedi teljesen, lehet bátran belenyomkodni és amire nem jut lé, azt összevagdosva szoktam mazsola helyett használni. A dinnyét úgy hámozzuk, hogy egy kevés a pirosból rajta maradjon, igen vékonyan kell hámozni”
Csemege ez a recept, csak így leírva is. Nem mellesleg, megtudhatjuk belőle azt is, hogy az elmúlt századokban oltott meszet használtak tartósításra.Az E526 ősrégi tartósítószer… A Nagy Kétkedőknek idézem a wikipédiát:
“Élelmiszerek esetén elsősorban savanyúságot szabályozó anyagként használják, E526 néven. Előfordulhat borokban, egyéb alkoholos italokban, sajtokban, kakaóban, fagyasztott élelmiszerekben, zöldségekben, valamint szárított halakban. Napi maximum beviteli mennyisége nincs meghatározva, valamint élelmiszerek esetén nincs ismert mellékhatása, mert rendkívül erős lúgossága miatt csak nagyon kis mennyiségben alkalmazható.”
(A teljes szócikk ITT olvasható)
..az, hogy Emma nagymama korában nehéz idők jártak, abból is kiderül, hogy akkor nem lehetett vanília rudat kapni… meg az is, hogy ott és akkor semmi nem ment pocsékba: “amire nem jut lé, azt összevagdosva szoktam mazsola helyett használni…” tanácsolja a recept az utókornak….
Ki hitte volna, hogy mennyi lehetőség van egy dinnyehéjban?
HA!
…ha nem pazarlunk, ha felfedezzük újra régi értékeinket…
..mert hogy is mondta József Attila a rakodó part alsó kövén ülve, miközben nézte, hogy úszik el a dinnyehéj?
“A Dunának, mely múlt, jelen s jövendő,
egymást ölelik lágy hullámai.”
…így kellene élnünk nekünk is… felfedezni a régit, a jót, a szépet és az okosat.. s használni bátran a mában
….nem csak nézni, hogy úszik el a dinnyehéj…
(fotók: Zsófia Kempfner, pinterest)
Hali Teréz! Gazdaboltokban biztosan lehet kapni az E526-nak nevezett adalék anyagot, ha az élelmiszeripar használja… Otthon mondjuk azért elég macerás lenne ilyen csemegét készíteni. De vállalkozói keretek között nem is lenne olyan nagy hülyeség! A bio változat még prémium kategóriában is elmenne, de lenne piaca a harmadik világban is, uram bocsá’ még az éhínség enyhítésére is. Ha fiatalabb lennék egészen biztos, hogy belevágnék egy ilyen vagy hasonló nonprofit vállalkozásba…Pláne, hogy a dinnyehéjat kandírozva, savanyítva is lehet tartósítani és nagyon finom!
Tetszik ez a recept. Csak azt lenne jó kitalálni, hogy mivel helyettesíthető manapság az oltott mész. Nagymamám sárgadinnye héjból készített befőttet. isteni volt.