Csak a jó Isten a megmondhatója, miért éppen boldogasszony csipkéjének hívta a népnyelv a málnát…
Gömbölyű, kerek, nagyon illatos és nagyon ízletes… De hogy csipkés lenne? Még a levele sem az – szúrós, reszelős…
A szedése, termesztése nemcsak hogy macerás, hanem embert próbálóan nehéz. Az az asszony, akinek málnája termett, s maga ültette, nevelte, szüretelte büszkének ugyan mondhatta magát, de hogy boldoggá csipkedte volna magát a finomság szedésével, az elég kétséges…
Ezt a fotót közel hatvan éve készítette Bereth Ferenc az MTI fotóriportere Nagybörzsönyben – málna földön, málna szedőkről…
Azokban az időkben Magyarország volt a legnagyobb málna termelő Európában. A Duna-kanyar Börzsöny alján fekvő részét ( Kismarostól Nagymarosig) Málna országnak hívták az utazók, mert ilyenkor június végén, július elején piroslott a hegyoldal végig, a vasút mentén. Mikor szedésre érett a gyümölcs a családok apraja-nagyja a földeken volt. Mert a gyümölcs az olyan -nemcsak a málna! – ha beérett, napok alatt le kellett szedni, rekeszekbe rakni, szállítani vagy fagyasztani, nehogy ott rohadjon meg a földeken, mert az drága mulatság lett volna. A vidéki emberek, akik a városokba jártak dolgozni, erre az időszakra időzítették a szabadságukat. A tengerpart, az egzotikus országok, a Balaton helyett Málna országban töltötték a szabadságukat, pihenés helyett kemény munkával. Jó néhány nagyvállalat hosszú ideig nem is tudott megbirkózni ezzel a problémával, hiszen a betakarítás idejére kiürült a cég. Ha nem adták ki a szabadságot, akkor is, mert a dolgozó beteget jelentett… Ezt a nehéz helyzetet sok helyen úgy oldották meg, (például a magyar gazdaság egyik vezető nagyvállalatánál a Tungsramnál is), hogy két hétre leállt a gyár, ekkor végezték el a karbantartási munkákat. Így a dolgozók szabadon mehettek a földekre… A málnából lett aztán a Trabant, az új ház a fiataloknak, az iskoláztatási pénz a nagyfiúnak, nagylánynak… Bár, a termelőket akkor sem fizették meg, azért lehetett keresni a málnával, ha nagyon keservesen is…
Ez azonban már a régmúlt… Ma már eltűnt Málna ország, a Börzsöny alja nem piroslik és magyar málna sincs a piacok standjain… Sok oka van, lehetne sorolni… hogy nincs napszámos, nincs árufelvevőhely, a fiatalok inkább edzőteremben erősítik magukat, a málna földet messzire kerülik, mondván “menjen a mánásba csak a Nagy Barna Maci… A legfőbb oka azonban a magyar málna termesztés megszűnésének a gyors klíma változás, ami átrendezte a magyar agrárium termelői ágazatát, ezen keresztül a piacok árukínálatát is… A nagy melegtől, az erős napfénytől, a magas párától a málna ott aszalódik, penészedik a bokrokon… Így a málna termelők első helyére a hűvösebb éghajlatú Lengyelország lépett, ott évente (a legfrissebb hírek szerint) akár 100 ezer tonnát is termesztenek…
Nem maradunk hát málna nélkül, lesz a piacokon, volt tavaly is. A Lehel téri piacon még külön reklámmal is felhívták a vásárlók figyelmét, hogy siessenek, vegyék, vigyék, mert rövid a szezon…
Az idén nem hirdették, de megnéztem ott is, más csarnokokban is – már van málna… Műanyag(!!!)tálcás, amire körülbelül 20 deka gyümölcs fér. Egy-egy adag ára az I. osztályú minőségből 800-1000 forint… Nem túlzás azt mondani, hogy aranyárban mérik… megközelítőleg annyiba kerül egy kiló málna, mint amennyiért megvesznek egy kiló törtaranyat a fekete piacon…
Vettem azért egy tálcával, csak íze miatt… Vanília fagyival tálaltam a családnak, hogy ne tűnjön olyan nagyon kevésnek az a néhány szem gyümölcs… Finom volt, de nem az igazi… sajnos, én még emlékszem a magyar málna ízére, zamatára…
A kevéske nassolás után, valahogy nem igazán vigasztalt meg a hír a rádióból:”…beérett a banán egy zalaegerszegi család kertjében…” A fenébe is a klímaváltozással! A málnát valahogy jobban szeretem, szerettem…
(fotó: Bereth Ferenc MTI – archív, saját)
Kommentek