Találkozásaim Bodrogi Gyulával

Bodrogi Gyula…

Ááááááá… el sem hiszem, hogy már 85 éves!

Amikor először láttam, pont így nézett ki. Úgy 28 éves lehetett én meg nagyon tini… A moziban találkoztunk. Mit mondjak, azonnal elájultam tőle! Pedig ő még kezdő színész volt, s olyan színész óriások között szerepelt, mint Páger Antal, Várkonyi Zoltán, Szendrő József vagy a felejthetetlen Rajz János… Jó film volt a bendzsós svihák, Tamburás és a hozzá csapódott fiatalok életéről, sorsuk változásáról szóló Hattyúdal.  A film sikeres, a benne elhangzó dal, a Villa Negra románca nagy sláger lett…

Hallga csak… Itt lehet látni a Gyulát, meg hallani is – ő is énekel! Igazi csemege a magyar filmtörténetből:

Megnéztem vagy tízszer, tizenötször csak a Gyula miatt! Kilógtam a sorból, mert a lányok kedvence a hasonló korú, nagyon jóképű, sármos, elegáns, zengő hangú Sztankay István volt a filmből. Nekem nem. Engem a Gyula vagánysága, humora fogott meg. Azt sugározta a filmvászonról, amilyen valójában is: hétköznapi mégis különleges fickó, olyan akivel jó lehet együtt lenni, együtt élni!

Nem véletlenül választotta társául első felesége, a már akkor befutott fiatal színésznő, Törőcsik Mari! Aki, bár drámai színésznő volt, a Gyulával mégis szívesen táncolt, énekelt, bolondozott. Nem is akármire, a hatvanas évek sok hóbortos tánca a twist, a shake, cha-cha között a legugrálósabbra, legbutuskábbra, a lett kiss-re – fantasztikusan…

Következő találkám a Gyulával színházban volt. Potyajegyet kaptunk valakitől, azért mentünk el az előadásra. Újpesten, ahol én születtem és felnőttem nem volt divat a színházba járás az ott élők között. Nem azért, mert nem lett volna rá igény. Egészen prózai oka volt. Az összes pesti színház a város belvárosában volt, ahonnan az előadás végeztével meglehetősen körülményes volt hazajutni Újpestre, a város szélére. Az egyetlen opció az utolsó villamos volt. Még taxit sem fogadhattunk a késői órán, mert olyan kevés volt belőlük a városban, hogy válogathattak az utasok között. S bizony válogattak, nem akadt köztük egy sem, aki kifuvarozta volna az ember színház szerető lányát a végekre… Autó! Az kérem szépen, még a Nagy Embereknek sem volt akkoriban! Maradt az utolsó villamos. De azt elérni csak az Angyalföld csücskén lévő József Attila Színházból lehetett, a Vígszínházból már nem. Ez a színház nem volt népszerű a művészvilágban. Azért nem mert az akkori kultúrpolitika a neki nem tetsző elveket valló színészeket ide száműzte a Nemzetiből, a Madáchból a Vígből…  Ennek köszönhettük mi, józsefattilások, hogy olyan nagy művészeket láthattunk a színpadon, mint Darvas Iván, Váradi Hédi vagy a tragikus sorsú, bűbájos színésznő Domján Edit. Mert az első színház látogatásom után, (naná!) józsefattilás lettem, premier bérlettel! Hiszen ott játszott a Gyula! A Bodrogi – aki friss diplomásként szerződött a színházhoz és 25 évig ott is maradt, vezető színészként! ( Ma már a József Attila Színház örökös tagja!)  Minden darabot láttam, amiben csak fellépett. Pedig nem volt könnyű szerelem! Egyszer valahogy lemaradtunk a villamosról. Tél volt és hideg. Nem volt más választásunk, mint gyalog haza menni Újpestre. Selyem harisnyában, körömcipőben a macskaköveken… Nem hazudok, mire hazaértünk a cipő tönkre ment, a harisnya ráfagyott a lábunkra. Úgy szedtük le, mintha üveg darabkák lettek volna… Na akkor mondta is anyám:

– A franc a Gyuládba!

Túléltem valahogy azt is, hogy a Gyulának új szerelme, új felesége lett a színésznő Voith Ági személyében. Sőt! Megbocsátottam a művésznőnek, még meg is szerettem, miután láttam, hallottam őket együtt a Kaktuszvirága című darabban. Jók voltak! Nagyon átjött az új érzés, új szerelem hangulata a nézőtérre is…

Rég volt, szép volt DE! igaz volt! Teltek múltak az évek, Bodrogi Gyula változatlanul a magyar közönség és az én kedvencem maradt. Össze is futottam vele az évek során egy díjátadón, ahol párjával, a hajdani modell Vass Angélával jelent meg, aki immár negyven éve a társa.

Akkor valahogy nem adódott alkalom arra, hogy beszélgessünk. Nem olyan régen azonban a József Attila Színház felé vitt az utam. Nagyon szépen átalakították, felújították. A Váci úti széles járdán, kinti, külső kerengőt is kialakítottak, padokkal, fákkal, ahol megpihenhet az arra járó. A színházi előadások szünetében pedig kijöhet levegőzni egy pohár pezsgővel… Néztem az épületet elméláztam az emlékeken, lehuppantam az egyik padra. Akkor vettem csak észre a másik padon napfürdőző férfit… Láss csodát! Bodrogi Gyula volt… Nem tudtam megállni, hogy meg ne szólítsam:

– Újra  itt, Művész Úr?

Rám nézett, aztán fel a színház épületére, majd így válaszolt:

– Újra itthon, csókolom!

Komolyan mondom, majdnem elbőgtem magam. Elsiettem, nem tudtam elmondani neki, hogy milyen nagy rajongója voltam, vagyok… elmondtam hát most, 85. születésnapján… talán örül majd neki…

                                                         Bodrogi Gyula színművész

                                                                         wikipédia

(Budapest, 1934. április 15. –) a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színművész, rendező, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. Első felesége Törőcsik Mari, a második Voith Ági volt. Jelenlegi élettársa Vass Angéla. Fia, Bodrogi Ádám. Unokái: Bodrogi Bence, Bodrogi Enikő.

Ami nem maradhat el, legfinomabb receptje:

Bodrogi tekercs

Hozzávalók:

1 közepes füstölt csülök

babér levél, fokhagyma, szemesbors (a főző léhez)

hagyma

pirospaprika

bors

mustár

3 db savanyú káposzta levél

A csülköt olyan puhára főzzük, hogy a hús leváljon a csontról. Majd ledaráljuk, a felkockázott hagymával, paprikával, borssal mustárral jól összegyúrjuk. A kész masszát a káposzta levelekbe göngyöljük, jó bőven meglocsoljuk tejföllel, megszórjuk őrölt chili paprikával. Pár órára hűtőbe tesszük. Pirítóssal tálaljuk.

Húsvétkor érdemes kipróbálni!

Isteni!

(fotók: pinterest, velvet, színház.hu)

(videók: youtube – Villa Negra – Szabolcs Pető feltöltése, Jamaikai Trombitás – Pogány Koppány feltöltése, lettkis – csumbera feltöltése)