Habos torta, marketinggel

Tragédia történt nálunk….

Pedig egy átlagos történetnek indult. A gyerekek bejelentették (mint már annyiszor máskor is), hogy vendégek jönnek, holnap. Felhívták a figyelmemet (mint már annyiszor máskor is), hogy kaja legyen. Nem kell nagy cicó, valami főétel, saláta meg desszert. De tudod te azt Mama, nem kell magyarázni. Tudom hát – mi az nekem! Egy kis vásárlás, egy kis sütés-főzés, sok ugribugri… Megy ez nekem, van már gyakorlatom bőven! Azt viszont eldöntöttem, hogy ha nem kell nagy cicó, nem is lesz! Nem megyek vásárolni (idő!!!!), abból varázsolok, ami itthon van. Főétel olyan lesz, ami sütőben süthető, mert addig, amíg sül, össze tudom dobni a salátát, meg a desszertet. A menü részben már meg is volt: húskenyér (saját specialitás) egyszerű, olcsó, gyors és finom. Soros saláta – egy sor retek, egy sor kígyóuborka, egy sor lilahagyma, egy sor jégsaláta – citromos, cukros, balzsamecetes kefirrel nyakon öntve.

Desszert ötletem nem volt, ezért hát a neten kutakodtam. Itt követtem el az első hibát! Elém futott egy gasztroblog (a több ezerből,) megláttam egy kivis habos tortát – és beleszerettem a látványba. Olyan gyönyörű volt az a habos torta a képen! Ellenállhatatlan! Így hát szakítottam a rég bevált és soha fel nem adott gyakorlatommal, miszerint receptet csak ismert, megbízható portálról, bloggertől választok. Ráadásul az elkészítése egyszerűnek és gyorsnak tűnt.

Az is volt!

Tortasütőt kibélel, aljára kivi karikák egymás mellé, rá a krém (jól felvert tejszínhab, amit vanília pudinggal és zselatinnal kevertünk) ez is sorosan. Kivire egy sor krém, egy sor babapiskóta, megint egy sor krém, amit babapiskótával zárunk. A leírás szerint tálaláskor, süteményes tálra borítjuk az egészet, így a teteje lesz az alja, az alja meg a teteje, a kivi karikákkal. Pár órát hűtőben dermesztjük! Ez utóbbi külön is tetszett, mert megcsinálom előző este, a vendégség napján csak elő kell venni a hűtőből.

Ment is minden, mint a karikacsapás… A húskenyér a salátával – piros pont, osztatlan siker. Már kezdtem is a röpködést, dicsfénnyel a fejem körül… Korán örültem. Jött a habos torta.. Borít és meglepődik… Így nézett ki a szerencsétlen:

Fogalmam sem volt, mit ronthattam el az elronthatatlanon. Vagy túl vertem a habot, vagy felforraltam a zselatin, vagy az ismeretlen márkájú habtejszín nem volt megfelelő ehhez a sütihez. (Hiába ki vagyunk szolgáltatva az élelmiszeriparnak!) Frissnek friss volt, az biztos. Hiába pörgettem az agyam mi volt a hiba, nem ugrott be… De nem is ez volt a legnagyobb baj! Hanem az, hogy ott állt mellettem a menyem is (édesszájú a drágám, már alig várta a sütit). Éreztem a pirulást, ahogy végig fut rajtam az arcomtól a bokámig…

– Mi ez Mama?

– Mi lenne? Habos torta, kivivel… csak egy kicsit megrogyott, mint én…

Néztük. Aztán az én gyönyörű kis menyem megszólalt:

– Semmi baj Mama! Figyelj! Egy ütős marketinggel ezt is megeszik..

Sütilapáttal ügyesen kis tányérra halmozott egy-egy adagot, majd a szép hosszú lábaival besuhant vele a nappaliba. Kis hatás szünetet tartva megszólalt:

– A desszert pedig igazi különlegesség! A Mama specialitása! Kivi karikák, vaníliás habfelhőben, piskótaágyon… Kóstoljátok! Ilyet még nem etettek!

Láss csodát! Nem ették – falták…

Hiába, a menyem tudja mindazt, amit én már nem… Marketing a lelke mindennek – ezért (is) szeretem.

Bááár… az elfuserált habtorta íze isteni volt. Habfelhőként pedig egyenesen fenséges… (hála a menyemnek meg a marketingnek)

(foto: saját)